Bulizni voltam
Múlt csütörtökön reggel a falka nagyrésze elutazott, így hétvégére ketten maradtunk a főnökkel. Rendes volt, mert estére buliba volt hivatalos vidékre, de nem hagyott magamra, hanem vitt magával. Túl messzire nem mehettünk, mert egy órát se autóztunk. Megvallom egy darabig figyeltem az utat, de utána inkább szunyókáltam. Biztos autópályán mehettünk, mert sokáig semmi fékezés, gyorsítás, egyenletesen duruzsolt a motor. Csoda, hogy elszenderedtem?
A vége felé volt egy kis rázkódás, de már meg is érkeztünk. Tök jó volt, egy dombtetőn vagy kissebb hegyen voltunk, sehol egy kerítés. Na mondom magamban, Tobi, neked annyi. Itt ugyan nem fognak elengedni, legelhetsz, mint egy kecske a másfél méteres pórázra kikötve. Pláne a múltkori kaland után. Erre mit csinál a gazdi? Simán elenged. Tök jó fej a faszi, egyre jobban kezdem becsülni. El is határoztam, hogy meghálálom ezt a nagy bizalmat, mert megérdemli. Nagyjából sikerült is betartanom, egész este a ház közelében bóklásztam. Nem állítom, hogy mindig első szóra előkerültem, de nem volt velem komoly gond. Egyszer keresgélt nagyon a gazdi, de hát ő ment rossz irányba, én akkor is ott voltam a ház közelében. Szóval tetszett a szabadság. Ezzel kicsit meg is lepett a gazdi, mert nem számítottam rá. No azóta kiderült, hogy vannak itt nagyobb változások is, de erről majd külön posztolok.
Szóval a gazdiék ücsörögtek, dumáltak, iszogattak, én meg felderítettem a környéket. Sok volt a szőlő, kerítés szinte sehol. Annál több volt viszont az illat. Nyúl, macska, és még a fene tudja mi minden. Baromira mentem volna a nyúl után, de tartottam magam. Egyrészt korrekt akartam maradni a gazdival, másrészt nekem is szarul esett a múltkori kaland. Jó, jó a szabadság, de este azért rohadtul hiányozni tud a falka, a megszokott illatok, környezet. Aztán egyszer csak a nyúlnál is jobb illat csapta meg az orromat, méghozzá a ház felől. No ki is derült, hogy a gazdiék már kajálnak. Hú azannyát, grillezet csirke, krumplival. Valami idióta állítólag kitalálta, hogy a krumpli nekem nem való, mert nem tudom megemészteni. Na és? Bennt úgysem marad, viszont finom. Pláne így beletunkolva a szaftba. Szerencsére a gazdi értelmesebb, és ő is úgy vélte, hogy amit nem dolgoz fel a szervezetem, az másnap kijön. Különben sem hiszem, hogy ők mindig csupa fontos táplálékot esznek. Szóval kaptam rendesen fini porcogókat, s nem keveset. Ez jó este volt. Illetve egy affért leszámítva. Volt ott egy idősebb skót juhász, aki nem igazán vette jónéven a hátsó fertálya iránti érdeklődésemet, s szerintem kicsit túlreagálta a dolgot. Még a vadonatúj nyakörvem is eltört. Jó, mondjuk az a gyenge műanyagot, nem erre tervezték. Mindegy, én rögtön hanyattvágtam magam, s jeleztem, hogy ok, ne szívd magad öreg. Több gond nem is volt, én kerültem, ha nem akar haverkodni, hát nem. Aztán még késő este is volt egy kis kaja, s éjjel 2 óra lett, mire hazaértünk. Szeretem az ilyen bulikat, felőlem mehetünk máskor is. Igértek képet, azért is vártam a poszttal, de még nem kaptam meg. Ha lesz kép, akkor utólag beszúrom ide.