Ha írni akarsz nekem: tobi [kukac] ladanyi [pont] com
Ma végre ezt az elmaradást is pótolom. Úgy tűnik az alapfokú képzésnek az úszásoktatás is része az Alfa Kutyaiskolában (ez egy kis ingyenreklám). Erről készített a gazdim a telefonjával (mentegetőzés a minőség miatt) egy kis video összeállítást.
Igéretemhez híven jelenkezem a vizsga videókkal. Sőt, a Youtube-on további videók megtalálhatók rólam, és osztálytársaimról. Például a múltkori úszásoktatásról is. Ha lesz időm, és energiám, akkor megpróbálok egy összevágott, s komplettre szerkesztett vizsgafilmet is készíteni, de ehhez még egy kis türelmeteket kérem. Addig is a vizsga termés:
Vasárnap befejeződött az alapfokú tanfolyam, s mindnyájan sikerrel levizsgáztunk. Jogos, a kérdés, hogy miért ilyen késve írok erről. Az ok technikai jellegű, a bejegyzéssel meg akartam várni, hogy a vizsgáról készült videot is betehessem. Sajnos egyelőre nem sikerült elfogadható méretűre tömöríteni. Remélem nemsokára azt is betehetem ide.
Ma rájöttem, hogy miért is jó ez az ötperces szabály. A szomszéd döbbentetett rá. Az történt, hogy a szomszéd spori a nap folyamán egy kicsit leamortizálta az egyik almafa csemetét. Pedig igen rendes kerítéssel volt körbebástyázva. Csakhát a kerítés nem volt tömör, a boxer mancs meg sok helyre befér. Szóval az almafácska karrierje szó szerint derékba tört.
Na, jött haza a szomszéd, s mi sasoltunk, hogy mit fog szólni. De csak csend, és csend. Se kiabálás, se egy hangos szó, hanem egyszer csak hozta a szerszámokat, a csirkehálót, s készítette szótlanul a II. fokozatú védelmet. Akkor leesett a tantusz. Hát ezért kell az ötperces szabály. Ebből 2 perc a kárfelmérés és még három kell a légzésgyakorlatokra, hogy a gazdi lehiggadjon. Okos dolog ez. És én meg leszóltam. Hiába, mégsem hiába való az iskola.
Na tessék, ilyen az én formám, Húsvétra megbetegedtem. Valamelyik dög kullancs lehet a hibás. Hétfő reggelre olyan kutyául éreztem magam, hogy még a húsvéti sonkából se bírtam enni. Na, ezzel rá is hoztam a frászt a gazdikra, mert azt mondták itt már nagy lehet a baj. Ezt mondjuk én éreztem a legjobban. El is mentünk orvoshoz, de ünnep lévén a Lehel úti állatkórházba kellett menni. Többet nem akarok hétvégén beteg lenni. Egyrészt elég sokat vártunk, másrészt a doki se volt szimpatikus. A szurija is fájt, el is sírtam magam. Az én dokim sokkal ügyesebb, és barátságosabb is. Mindig van hozzám egy-két jó szava, s a vizsgálat után megdicsér, s ad valami vigasztaló finumságot. Szerencsére ma este már hozzá megyünk kontrollra. (tovább…)
Sorry, hogy már megint több, mint egy hete nem jelentkeztem, de sok a tanulni való mostanában. Különösen ez a lábhoz dolog nem egyszerű. De hagyjuk a tanulást, most sokkal fontosabb élményeim vannak. Csütörtökön kezdődött a tavaszi szünet, s az egész falka itthon volt. Ültettünk a kertbe fákat, amik sajna, még be vannak kerítve, így nem tudok jelölni, de bíztatóan néznek ki. Aztán kaptam még egy új virágágyást is, tele finom puha, könnyen ásható földdel. Meg benne egy csomó eldugott valamivel. Gondolom ezeket kell megkeresnem és kiásnom. Van még két új bokor is, de még azok is csenevészek. Viszont, ha megnőnek lesz jó sok árnyékom. (tovább…)
Írjátok be a Google-ba, hogy “április 1 beagle”. Meg fogtok lepődni, az első helyen ezt hozza a kereső:
A Beagle útja a föld körül. 1836 április 1-én a Beagle megáll a Kókusz-szigeteknek nevezett atollnál.
No lám, milyen híresek vagyunk. Ősünk több mint 170 évvel ezelőtt körbehajózta a földet. Akit érdekel a teljes történet, az itt olvashatja a teljes cikket, ami nem áprilisi tréfa.
Megosztom veletek kedvenc YouTube videomat, mert ezt minden beaglenek látnia kell. A szökés nagymestere tart egy kis bemutatót. Pestiesen mondva nem semmi amit a kolléga művel. Nem lepne meg, ha Hudini lenne a beceneve. Semmi árulkodó nyom nem marad utána. Csak hát a technika lebuktatta őt is.